Amit mindig is éreztem, hogy a természettel együtt kell élni, a világ felett őrködik a rend és ehhez a rendhez vissza kell rendeződnünk. Mindig is kertben, a kerti munkák közben tudok leginkább meditálni, a teremtőhöz kapcsolódni. Anasztázia könyveket olvasva végig azt érzem, hogy igen, ez az, én is így érzem, ennek így kell lennie.

Több minden is, a természetre figyelve, a természettel együtt élve, mindenki segít mindenkinek és ez tényleg igaz, a szerelem tisztasága még ha a kívül állók abszurdnak is tekintik, a szoptatás közben átadott érzések, tudások (3 gyermekemet szoptattam)..stb.

Egy új szemléletű, szabad, önálló, önellátó, tiszta élet reményét villantotta fel.

Géczy Gábor előadásaiban nagyon sokat hivatkozott az Anasztázia könyvekre, és nagyon megfogott, így is rengeteg infóhoz sikerült hozzájutni, és szilárdan elhatároztam, hogy valahogy így szeretnék élni, amennyire csak lehetséges az adott körülmények között.

Kertes családi házban lakom, imádom a növényeket, virágokat. Viszont nem fordítottam rájuk akkora figyelmet és energiát, mint kellett volna. A könyvek olvasása után teljesen másképp álltam hozzájuk. Minden nap körbejártam reggel, szeretve köszöntöttem őket, gondoskodóbb, odafigyelőbb voltam. A magokat úgy vetettem el, ahogy Anasztázia elmondta, számban tartottam, bemutattam őket a 4 elemnek...stb. Megköszöntem nekik, hogy díszítették a kertet és örömet okoztak nekünk…..

Kertes családi házban lakom, imádom a növényeket, virágokat. Viszont nem fordítottam rájuk akkora figyelmet és energiát, mint kellett volna. A könyvek olvasása után teljesen másképp álltam hozzájuk. Minden nap körbejártam reggel, szeretve köszöntöttem őket, gondoskodóbb, odafigyelőbb voltam. A magokat úgy vetettem el, ahogy Anasztázia elmondta, számban tartottam, bemutattam őket a 4 elemnek...stb. Megköszöntem nekik, hogy díszítették a kertet és örömet okoztak nekünk…..

Rá kellett jönnöm, hogy a Teremtő csodálatosat alkotott itt a bolygón... csak a "civilizált" világunkkal teljesen eltávolodtunk tőle és a természettől. De mindenkiben benne van a fény, mindenki az Ő gyermeke és ha újra a közelébe kerülünk, vissza tudjuk hozni azt a csodálatos és elfeledett világot! A szívünkre koncentrálva, a szeretet fényében visszatalálunk a fény felé és ezzel hatással vagyunk másokra is a környezetünkben. Jó példával visszafordítható az elferdült világ, az emberek újra békében és a szeretet terükben tudnak élni, teremteni. Csak rajtunk múlik, mit hozunk most létre az unokáinknak, mit adunk át nekik. Ez kihat az egész bolygóra, az emberiségre és a világunkra is. Járjunk elől a saját követendő példánkkal!

Felébresztett és megerősített bennem mélyen eldugott, de vágyott gondoltokat, és erőt adott arra, hogy ezeket meg is tegyem. Ja, és rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, és ez külön plusz inspiráló volt!

Teljes nézőpont váltást, és főleg REMÉNYT adott arra, hogy van jövője az emberiségnek, amiért azonnal és személyesen tehet is minden ember, és ez nagyszerű, és lelkesítő.

Egyrészt valahogy itt vált számomra igazán valóságossá az a mondás, hogy ami lent az fent, és hogy a hétköznapi élet a kozmikus élet is egyben. És a szeretet és teremtés mint életforma kezdett itt testet ölteni, azaz egy elméleti elgondolásból elkezdett hétköznapi valósággá válni, És valahogy a határok is elkezdtek kinyílni fizikai univerzum és szellemi univerzum között.”