Hunor Völgy

Az „Oroszország Zengő Cédrusai” könyvsorozat világszerte rengeteg embert inspirált arra, hogy korábbi életét maga mögött hagyva földterületet keressen és létrehozza saját megálmodott Szeretet Terét. Eddig elsősorban az oroszországi  „kiköltözés történeteket” lehetett olvasni, hallani. De nagyon sok magyar olvasó szeretne információt kapni arról is, hogy Magyarországon hogyan valósítják meg az emberek az Anasztázia által inspirált családi birtokot. Az első magyar nyelvű kötetek megjelenése után majdnem 20 évvel már jó pár példa van erre nálunk is.

Ezekből a történetekből szeretnék néhányat megosztani a kedves olvasókkal.

Andrea írása:

15 évvel ezelőtt, amikor gyerekeink születtek, belegondoltam a jövőjükbe. Csöveken keresztül étkező, betonfalak közé zárt robotokat láttam. Gyakran elijesztett ez a kép, lelkiismeret furdalásom támadt, amiért megszültem őket ebbe a majdnem biztos szenvedés-világba. Ekkor találtak meg válaszként az Anasztázia könyvek. Egy kedves barátnőmtől kaptam ajándékba az első 3 kötetet. Szinte egy hét alatt olvastam el mindet, annyira megfogott az a jövőkép, amit a könyvek olvasása közben átéltem. Van más út, van már boldog és élhető jövője a gyerekeknek. Akkoriban még csak 3 könyv jelent meg magyar fordításban, ezért a többit angolul olvastam el. Nagyon mély nyomot hagyott bennem, biztos voltam benne, hogy életünk arra az útra fog rátérni. Gyermekként éltem faluban, tanyán, kisvárosban, nagyvárosban. Felnőttként sokat utaztam, költöztem. Tapasztalatom szerint a természetközeli élet nemcsak testi egészséget adott, hanem egyfajta megnyugvást és lelki békét, gyógyulást hozott. Biztos voltam benne, hogy ez az életmód nekünk való. Külföldön éltünk jó pár évig. Amikor elérkeztünk oda, hogy a változást ideje meg is lépni, elővettünk egy nagy kartonpapírt és elkezdtünk rajzolni. Mind a négyen, ki mit akart. Majdnem 2 éven keresztül ott volt a nappaliban és mindig hozzáadtunk valami apró részletet. Ránézésre csak aranyos kis rajzocska, de egy órákon át rajzolt és színezett fában rengeteg jelentés és vágy van, úgymond belekódolva. Ez a kép vezetett minket el oda, ahol most vagyunk .

A kép közepe a mi egy hektáros területünk, ahogy elképzeltük. Az egyik oldala a közvetlen környezetünk, a másik oldala a közösségi élet, ami a mai napig nincs kiszínezve….nemsokára 🙂

Helykeresés

A tervezés első percétől kezdve a körülmények úgy alakultak, hogy minket a célunkban teljes mértékben támogattak. Innen is tudtuk, hogy jó úton vagyunk. Amikor hazaérkeztünk, elindultunk megkeresni a helyünket. A megelőző években folyamatosan nyomon követtem a külföldi és magyar Anasztáziás témákkal kapcsolatos oldalakat, szerveződéseket. Kátai Piroskának köszönhetően volt valami fogalmam az itthoni helyzetről, így több helyre is ellátogattunk. Sok nagyszerű embert megismertünk és jó példákat láttunk. Az elképzelés az volt, hogy esetleg csatlakoznánk már meglévő közösséghez, azonban mégis inkább maradtunk itt, a kisvárosban, ahonnan elmentünk. A folyó és a strand közelségének ténye döntött 🙂 , itt kezdtünk keresgélni. Sok házat megnéztünk, városon, falun, több tanyára ellátogattunk. Egy külterületen lévő 6ooo m2-es terület nagyon megtetszett mindannyiunknak. Mivel a területet évek óta nem gondozták, nyakig érő bozótban jártuk végig. A gyerekek rövidnadrágban, a térdig érő csalánban gázolva hátra szóltak ,,Ezt vegyük meg! ‘’ . A vadregényes terület minket is vonzott, különösen a meglévő forrás, kisebb tó és a domb, amiről tiszta időben ellátni a Mecsekig. A gond csak az volt, hogy nem állt rajta semmiféle épület. Építkezésbe belefogni nem akartunk. Egyik nap biciklizni indultunk. Úgy gondoltuk, felfedezzük a telek környékét, hátha van ott valami más is, házzal együtt esetleg. Egy erdős területen jutottunk el odáig, de a sok bozót miatt inkább kimentünk a betonútra, hogy ott menjünk vissza. Amikor épp elindultunk, megláttam egy házat, aminek egy részletét felismertem az egyik hirdető oldalról. Nem volt kiírva, hogy eladó, de megálltunk és becsöngettünk. Köszöntünk és megkérdeztük, hogy eladó-e ez a ház? Igen, volt a válasz. Amikor körbejártuk a tanyát és a hozzá tartozó kb.3ooo m2 területet, a kerítés túloldalán rögtön felismertem a bozótost, ami előzőleg megtetszett nekünk. Épp szomszédos telek volt. Amikor a ház előtt megláttam a két diófát, akkor tudtam, hogy megérkeztünk.( A rajzon a házhoz vezető úton ott vannak a diófák). A ház 2 éve volt eladó, akkor kezdtünk tervezni, éppen minket várt :- A telek neve Hunor Völgy, az előző tulaj nevezte el, de nekünk is tetszik.

Beköltözés után jöttem rá, hogy én már jártam itt… 3o évvel ezelőtt egy boltban dolgoztam. Műszak után egy idősebb kolleganőmmel beültünk a piros kispolskiba és mentünk a ,,hobbyba’’ kertészkedni. Az a néni most 78 éves és a szomszédom :-). Ki tudja, lehet, hogy ezt a területet már akkor megvágytam… A szálak végül összeértek, mint ahogyan az Anasztáziás csodaföldek. Távol vannak egymástól, mégis térben a láthatatlan szálak összerezegnek, érezzük egymást. Csendben rendet rakunk a telken, magunkban, aztán nyitunk, beszélünk, segítünk. Van egy fenyőfa a telken, ami nagyon tetszik nekem. Egyik nap megsimogattam és mondtam neki, hogy ha adna csemetét, szívesen elültetném máshova is. Pár nap múlva az egyik virágládában kihajtott egy fenyő csemete. Sokszor még ültetni sem kell, elég csak egy területet kihagyni a fűnyírásból és odavágyni valamilyen fát. Így történt, hogy idén nálunk rengeteg juhar és kőris facsemete hajtott ki. Völgy-Anyácska , ahogyan én hívom, lesi minden kívánságunkat és semmit nem hagy válasz nélkül. Az együtt teremtés felemelő érzése egyre jobban összeszoktat minket.

A könyvsorozatot kiköltözés előtt kétszer olvastam végig. Tavaly télen az egész sorozatot újra olvastam, mindent belegondolva ebbe a Szeretet Térbe. Az élmény leírhatatlan. Sokan kacsingatnak az önellátás felé. A valami elől menekülés jó lökést ad a kezdéshez, de a problémák amíg megoldatlanok, mindenhova velünk jönnek. A valami felé törekvés lehet a lökés után a húzóerő. Ezt az erőt nekem a könyvben olvasott és elképzelt jövőkép adja. Nekem ezek közül a legerősebb ilyen szál az, hogy az első lépéseket tehetem meg faltörő kos-ként az átalakulás küszöbén, ahogyan azt már évekkel ezelőtt megfogalmaztam : ,,Megkezdem alkotó tevékenységemet és nemzedékeim sora az Ígéret Földjén él tovább.’’

Mesés Megérkezést kívánok minden Keresőnek!

Bak Andrea