Varga Virág kertje

Az „Oroszország Zengő Cédrusai” könyvsorozat világszerte rengeteg embert inspirált arra, hogy korábbi életét maga mögött hagyva földterületet keressen és létrehozza saját megálmodott Szeretet Terét. Eddig elsősorban az oroszországi  „kiköltözés történeteket” lehetett olvasni, hallani. De nagyon sok magyar olvasó szeretne információt kapni arról is, hogy Magyarországon hogyan valósítják meg az emberek az Anasztázia által inspirált családi birtokot. Az első magyar nyelvű kötetek megjelenése után majdnem 20 évvel már jó pár példa van erre nálunk is.

Ezekből a történetekből szeretnék néhányat megosztani a kedves olvasókkal.

Virág írása:

Az ötödik kerületben lakva jöttem rá, hogy az egyetlen hely Budapesten, ahol jól érzem magam, az a Margit- sziget, melyet annyira magaménak éreztem, hogy kezdtek zavarni az emberek, és az, hogy nincs egy talpalatnyi föld, ahol félpucéran sütkérezhetnék a napon kíváncsi tekintetek nélkül.

Bevallom őszintén elsőre ez motivált a vidékre kiköltözésben, valamint az, hogy életem kedvenc helyszínei mind a természetben voltak: Bükkfensík, szicíliai tengerpart, La Gomera szigete, Himalája és így tovább…

Ekkor már csak önkénteskedéssel foglalkoztam 10 év külföldi lét után Magyarországra hazaköltözve. Nemiskolázás, közösségi bio kertek, gyógynövénytermesztés voltak a vezérfonalak, amik mentén elindultam. Vagyis, amik mentén maradtam kishazánk „zárt osztályán”. Nehéz volt nem elvágyódni valami melegebb tájékra, ahogy beköszöntött az ősz dereka. Miután eldöntöttem, hogy itthon maradok, választásom Szentendrére esett, régebbi ismeretségek okán. Nem sokkal később megismertem leendő gyermekem édesapját, aki Pócsmegyeren él a Szentendrei szigeten egy zsákfaluban.

2014 decemberében elkezdtem barátkozni a gondolattal, hogy összeköltözünk. Ebből az lett, hogy két évet éltem gyüttmentként ebben a csodás kis dunaparti faluban, ekkor már kisfiunkkal együtt. Körülbelül 200 négyzetméteren termesztettünk zöldségeket.

Anasztázia gondolataival  2017- ben találkoztam, Sella és Boglárka tartottak egy könyvbemutatót Szentendrén, ahova családi okokból visszaköltöztem.

Egyhuzamban elolvastam mind a 10 kötetet. Sírtam és nevettem, szomorúság és exsztázis váltakozott a felismeréstől, hogy nem vagyok egyedül ufó ezen a Földön, hiszen él egy nő a tajgában, aki pontosan úgy érez és él, ahogy én a szívem mélyén szeretnék.

Ekkor már egy 1500 négyzetméteres kert szolgált otthonul, közepén modern családi házzal. Félművelt permakultúrás és „anasztáziás” szemlélettel nyúltam a kerthez, de leginkább nem nyúltam, erdőkertnek neveztem és egy rovarrezervátum lett belőle pár év alatt. Madarak, rovarok, csigák és hüllők változatos közössége jellemzi, évelő gyógynövények adnak legtöbb örömöt és sikerélményt.

Beláttam 7 év tapasztalata alapján, hogy az éles szerszámok nem az ördögtől valók  (bár lehet), szükségesek a kertgondozáshoz, különben a futónövények felmásznak mindenhová és a nemesített gyümölcsfák sem teremnek permet és metszőolló használata nélkül. Ha pedig soha nem kaszálok, olyan rovarrezervátum veszi át a hatalmat, hogy jómagam ki se merek menni a két méteres aljnövényzettel rendelkező kertvárosi dzsungelbe.

Mára már annyi történetet hordoz ez a kis terület, hogy pihentetnem és újrarendeznem kell a kapcsolatomat vele. Messze van még a vágyott Szeretet Tértől, de sok- sok örömöt ad így is ez a végre békés sziget Pest megye zajos rengetegében.

Szeretettel

Varga Virág