A Beró család kiköltözésének története

Az „Oroszország Zengő Cédrusai” könyvsorozat világszerte rengeteg embert inspirált arra, hogy korábbi életét maga mögött hagyva földterületet keressen és létrehozza saját megálmodott Szeretet Terét. Eddig elsősorban az oroszországi  „kiköltözés történeteket” lehetett olvasni, hallani. De nagyon sok magyar olvasó szeretne információt kapni arról is, hogy Magyarországon hogyan valósítják meg az emberek az Anasztázia által inspirált családi birtokot. Az első magyar nyelvű kötetek megjelenése után majdnem 20 évvel már jó pár példa van erre nálunk is.

Ezekből a történetekből szeretnék néhányat megosztani a kedves olvasókkal.

Beróné Pribelszki Éva írása:

2013 decemberének végén történt az újjászületésem.

Több mint egy évvel előtte barátnőm ajánlott egy könyvet, amelyet – szerinte – el kell olvasnom. Megörültem neki – imádok olvasni -, aztán el is felejtkeztem róla.  December közepén valahogy eszembe jutott és elővettem Vlagyimir Megre: Anasztázia című könyvét: nézzük csak, mi az, ami annyira érdekelhet engem.

Most, ahogy felidézem a pillanatot, látom magam az első oldal – majd sorra a többi – olvasása közben… szinte elállt a lélegzetem… cédrus… zengő cédrus … gyógyít minden betegséget… rendkívül értékes az olaja, a tőzsdén jegyzik! Micsoda? Ki hallott erről? Ez igaz? Eltűnt az idő, semmi más nem érdekelt, csak Anasztázia! 1-2 nap alatt a végére értem. Ez karácsony előtt történt. Hirtelen rám zúdult a karácsonyi hajtás, két kisgyermekkel, próbáltam hangolódni a „szeretet” ünnepére, de már nem voltam az az ember, mint a könyv olvasása előtt. A két ünnep között lebetegedtem, arcüreggyulladást kaptam, pokoli fájdalmakkal. Jól emlékszem mindenre, ahogy a kanapén fekve, lüktető fejjel, nyögve avattam be férjem a rakott kel készítésének részleteibe. Valami tisztító tűz lángolt akkor bennem, körülöttem. Miután kilábaltam a betegségből, és az ünnepek is véget értek, megrendeltem Boglárkától  a könyvsorozat további köteteit.

A kilenc „Anasztázia könyvet” – a X. rész később jelent meg – egymás után 1-2 hónap alatt elolvastam. Annyira magával ragadott, hogy szinte lebegtem abban az időszakban. Imádtam, hogy tél van, és bekuckózva olvashatok. Rendkívül izgalmasnak találtam a kerettörténetet is, a szibériai tajgában való találkozásokat. A tanító párbeszédek, valamint Anasztázia történetei lenyűgöztek! Választ kaptam minden addig bennem megjelent, de fel nem tett kérdésre. Felkapcsolta  a lámpát, az addigi homályból szétáradt életembe a fény! Az anyag fölé emelt és célokat adott életemnek! Itt kezdődött az igazi felébredésem!  

Férjem is elkezdte olvasni a könyveket, igaz, őt kevésbé nyűgözte le, de tetszett neki. Közben úgy éreztem, minél több emberrel meg kell ismertetnem őket, így ajándékozásra és eladásra is vásároltam sok-sok példányt. Ismerőseimnek osztogattam belőle, segítsem  felébredésüket Anasztázia tanításai által.

Áprilisban klubot szerveztem barátaimnak, ahol – havi találkozásaink alkalmával -felolvastunk a könyvekből. Később együtt jártuk a természetet, sokat kirándultunk. Hamar felvettem a kapcsolatot Kátai Piroskával, és az általa szervezett Anasztázia találkozók lelkes résztvevői lettünk férjemmel. Az első évben komolyan még nem fordult meg a fejemben, hogy elköltözzünk Diósd kertvárosi hatalmas, úszómedencés házunkból. Csak lubickoltam az új életben, sorra csodálatos emberekkel találkoztunk.  Elkezdtük járni az országot, hogy találjunk egy családi birtoknak való 1 hektáros területet. Emlékszem, az első ilyen utunk Zalába vezetett egy iskolai őszi szüneben. Egy kávási családot autómentesen, az erdőbe begyalogolva tudtunk elérni. Csodálatos emberek, hogy ismeretlenül fogadtak bennünket és meséltek életükről.  Ekkor látogattunk el először Nemessándorházára is. (Mindkét helyszínen azóta számtalanszor jártunk, jó barátságok alakultak ki.) 

Ezen családok életébe betekintve akkor még olyan távolinak éreztem magunktól ezt az életformát.  A szívemben ott volt a vágy, de az elhatározás még váratott magára. Férjem imád utazni, örült, hogy járjuk az országot. De egyikünk sem gondolta komolyan akkor, hogy lecseréljük a fényűző életünket egy jóval egyszerűbbre. Azt éreztük, hogy nem akarunk csak úgy, az ismeretlenbe –  idegen emberek közé – költözni. De mi lenne, ha magunk választanánk szomszédokat? Már eleve úgy költöznénk, hogy jól ismerjük őket? Akkor született a gondolat, hogy – hasonló gondolkodású emberekkel – családi birtok települést hozzunk létre. Vásároljunk együtt egy több hektáros területet az ország valamely részén, és ott hozzuk létre az 1 hektáros Szeretet Terünket. Ez volt a CSBT (családi birtok település) közösség. Erre „toboroztunk” társakat az ismeretségi körünkből. Kiváló emberekkel ismerkedtünk meg általa. Sajnos az elképzelés nem vált valóra. Kerestük a „helyet”, de amint rábukkantunk egy esélyes területre, valaki mindig leszólta ezért, azért, amazért. Szóval a kezdeti egységből kétség lett, végül szépen széthullott a közösség. Szerencsére néhányukkal még mai napig is jó barátságban vagyunk.  A szétesés előtti  végén még volt rajtunk kívül egy lelkes család, így ketten keresgéltünk. Hamarosan rábukkantunk egy csodálatos szőlőhegyre,  gyönyörű telkekkel egymás közelében. És itt, amikor már konkrét m2-eket és árakat hasonlítgattunk, lehunyt szemmel érzékeltünk, vajon melyik a miénk – a férjem „bedobta a törölközőt”. Ő nem akar költözni sehová, a kényelmes diósdi bőrfoteljét nem kívánja felcserélni kényelmetlenebbre. Így a másik család is visszalépett, egyedül nem éreztek olyan erős hívást. Ez 2017 őszén történt.

Mivel férjem költözni nem akart, de érezte, hogy nekem már nem Diósd az otthonom –  a lelkem magasan szárnyal -, mondta, vesz  valahol egy hektárt és költözzek oda. Pl. Magfalvára. El is mentünk megnézni az eladó telkeket. Nem sokkal ezután Szilárd közölte velem, hogy legjobb lenne elválnunk, mert nem egyeznek a céljaink – ami igaz is volt. Két 10 év körüli gyermekünket nem kívántam egyedül nevelni, és őket megnyomorítani, valamint a családot is szent egységnek tekintem – nem akartam elválni. Lecsendesedtem, visszavonultam amennyire lehetett, kerültem a férjemmel való konfliktushelyzeteket. Eközben továbbra is eljártam „hobbym” fenntartása érdekében  Anasztázia találkozókra. 2017 decemberében a gödi rendezvényen történt ismét egy rendkívüli találkozás: itt ismertem meg Tisztánlátó Tanítómat – Ő volt a találkozó meghívott előadója -,  aki „megidézte” Anasztáziát is  körünkbe ezen az estén. Kérdezhettünk tőle,  Ő pedig tolmácsolta Anasztázia válaszait. Engem elvarázsolt  csodálatos lénye, úgy éreztem, Anasztázia földi helytartójával találkoztam. Kértem Őt, jöjjön el hozzánk, a mi városunkba is spirituális kört tartani. Így is történt, Érden havonta találkozhattunk vele és adta át nekünk tanításait – teljesen ingyen. Érdekes, ezekre az alkalmakra mindig eljött férjem is. Tisztánlátó Tanítóm őrá is nagy hatást gyakorolt. Itt hallottam azt a tanítást, hogy a házasságban a felek küldetése egymást az isteni szintre emelni. A felmerülő problémákat megoldani, ezáltal lesz egyre erősebb a kapcsolat. Így továbbra sem készültem elválni férjemtől. Csendes távolságtartással telt közöttünk egy fél év. Mígnem új Tanítóm alapítványa férjem gyermekkorának helyszínére rendezett egy környezettudatos fesztivált. Na ide már ő is jönni akart, a szíve ide húzta. (Persze, a szív tudja, hol van a helye!) Ezen a fesztiválon Tanítóm jelezte, meg kell ismerkednünk egy szintén jelen lévő kondorfai családdal. (Ő már előre látott mindent!) Bemutattak bennünket egymásnak, a gyermekeink is hamar kapcsolódtak, hasonló korúak voltak. A fesztivál végén meghívtak bennünket egy családi rendezvényükre, amelyen a lányommal részt is vettünk, és nagyon megkedveltük őket.

A következő meghívásuk már Kondorfára szólt, nyári családi táborukra invitáltak. Ide szintén lányommal érkeztünk. Csodálatos hetet töltöttünk a család egy hektáros birtokán. Egy alkalommal elsétáltunk a táboron résztvevő családokkal a falu másik végében lévő sportpályára. Ahogy mentünk le az utcába, elvarázsolt a természetes környezet, az üde zöld burjánzó növényzet. Milyen gyönyörű helyen élnek az itt lakók! Mennyire szerencsések! – gondoltam.

Aztán hazatértünk Diósdra, örömtelin, feltöltekezve az itteniek áramoltatott szeretet energiájával, ez minden bizonnyal feltűnt férjemnek is. A kondorfai család pár hét múlva ellátogatott hozzánk, és sikerült férjemet rábeszélniük egy hasonló nyár végi táborra. Így is történt, ide már teljes családdal, 2 gyermekünkkel utaztunk. Szilárd feloldódott, ami elsősorban a rendező család szeretetteljes gondoskodásának volt köszönhető. Az utolsó napon – könnyes szemmel – búcsúzott a családfőtől, majd kérte őt, legközelebbi jövetelünkre derítse fel az eladó házakat, telkeket nekünk. Olyan volt, mint a mesében! Meglágyult a szíve a szakállas „királynak”! Még egyszer, kétszer ellátogattunk, élvezve a család  vendégszeretetét, jurtájuk melegségét. Megtekintettük a környék eladó ingatlanjait. Hamar akadt 1 hektáros terület is, a barátaink mellett lévő üres telek! Amit végül mégsem vettünk meg. Életünk delelőjén vagyunk, túl nagy kihívásnak éreztük, hogy nulláról induljunk az élettér kialakításában. De láss csodát: ajánlottak egy eladó házat, amelybe csak be kellett költözni, és abban az utcában, amely a sportpályához vezet! Amelyen sétálva álmodoztam!  Meg sem hirdették, csak barátainknak említették eladási szándékukat. Értelmetlennek láttuk tovább keresgélni – gyorsan döntöttünk a megvételéről.  1600 m2-es telken állt a ház, amely minden igényt kielégített, igaz, kevesebb mint feleakkora volt az „elhagyott” diósdinál. Sok melléképülettel, pajtával, ólakkal.  Körülötte tengernyi zöld területtel. Kb. két év alatt  a birtokot közel 2 hektárra bővítettük. Legyen legelő a leendő lovainknak! Álmaink szépen, lassan valóra válnak. A lassúság itt valóban kulcsszó…  9 éve megrajzolt Szeretet Terünk képe egyre inkább hasonlít a mostanira – a Kenderfa Családi Birtokra.

Férjem azóta is – 5 éve költöztünk – fenntartja az internet segítségével – és némi odautazással – Budapesthez kötődő vállalkozásait, de egy részét már el tudta engedni. Itt Kondorfán lett újabb, ami már nem a haszonszerzésről szól: Álomszékeket készít a természet körforgásának visszaállítása céljából.

A kertet többnyire magam ápolgatom, szeretgetem, bár néha elveszek a sok-sok részletében.  A lovak még nem érkeztek meg a gazdaságba, hogy a gyorsan nővő füvet hasznosítsák, emiatt a gépek sajnos nélkülözhetetlenek – hiszen cicáink csak egeret fognak, a füvet kizárólag heverészésre használják.

Imádok itt élni, ez az otthonom, a Szeretet Terem. Már nem kívánkozom sehová utazni, itthon egész évben nyaralunk!

Miről nem írtam – hely hiányában? Gyermekeinkről, a tanulócsoportról, közösségről, ipari kenderről.

A családi birtok település létrehozása pedig még ezután következik. A 10 hektáron lesz helye a Tűzmadárnak!

Beróné Pribelszki Éva

Kondorfa